 |  | 1/8 |  |  |
A közelmúlt eseményei lassan mindenkit ráébresztenek arra, hogy Európában igazából egyedül vagyunk, segítséget senkitől sem várhatunk, és senkiben sem bízhatunk.
A Visegrádi országok együttműködése nem létezik, az angolszász, francia, vagy skandináv orientáció iránt sem táplálhatunk illúziókat.
Akadnak persze olyanok, akik történelmi szövetségeseinkbe, az osztrákokba vagy a németekbe vetik bizalmukat.
Bár kétségtelen, hogy ezek az országok közelebb állnak hozzánk, mint a korábban említettek, kételkedni valónk azonban az utóbbiakban is lehet.
Elég erre példaként említeni a közelmúlt történéseit.
A németek országunkat szemétlerakó helyüknek tekintették, az osztrák vállalatok pedig nagy lelkinyugalommal engedték vegyipari szennyüket a Rábába, gondolván, hogy nekünk úgysem árt, elvégre edzett fajta vagyunk.
Akiket pedig ez sem ábrándít ki az osztrák-német orientációból, azoknak muszáj felidézni a múltat.
Az osztrák Habsburgok az irántunk való „jóindulatukat” már a török időktől kezdve bizonyították.
A magyar végvárak védőinek hősiességét maximálisan kihasználták, látókörük azonban Bécs védelmén túl nemigen terjedt.
Segítséget a magyar végváraknak még akkor sem nyújtottak, amikor seregeik az ostromlott erődítmények közelében tartózkodtak, az pedig meg sem fordult a fejükben, ami Hunyadi Jánosnak, hogy a muzulmán hódítót egész Európából kiűzzék.
Az 1600-as évek tele voltak Habsburg-ellenes sérelmekkel.
Rudolf császár felségsértési pereket indított a magyar nemesség ellen, ami egyik kiváltó oka volt a Bocskai-felkelésnek(1604-1606).
1664-ben Zrínyi szövetségese a császári Monteccuccoli tábornok Szentgotthárdnál aratott győzelmet a török felett,ezt követően azonban a Habsburgok megkötötték a törökkel a szégyenteljes vasvári békét,jelentős területeket török kézen hagyva, és elárulva ezzel Zrínyit és a magyarokat.
A becsapott Zrínyi szembefordult a Habsburgokkal, majd gyanús körülmények között meghalt.
Az elkeseredett magyarok 1666-ban Wesselényi Ferenc nádor vezetésével szervezkedést indítottak a Habsburgok ellen, amire viszont a Habsburg I.Lipót császár abszolutista rendszer bevezetésével válaszolt.
Az újabb sérelmek a magyarságot ismét Habsburg-ellenes szervezkedésre ösztönözték,ezúttal Thököly Imre vezetésével.
1683 után a Habsburgok végre rászánták magukat Magyarország felszabadítására a török uralom alól, ezért viszont benyújtották a számlát:a törököt felváltó Habsburg uralmat a magyar társadalom jobban megszenvedte,mint a török hódoltság éveit. Ez az elkeseredettség váltotta ki őseinkből Rákócziék szabadságharcát.
Az 1700-as években a bajba jutott és állítólag magyarbarát Mária Terézia a „vitéz és lovagias” magyarok segítségét kérte a poroszok elleni háborúban, de miután ezt a segítséget megkapta, azért nem restellte a magyar jobbágyságot sértegetni („etetni kell a juhot,hogy nyírni tudjuk.”)
Habsburg uralkodóink a Napóleoni háborúkban is rászorultak a magyar segítségre.
Hiába intézte kiáltványát a francia császár a magyar nemességhez,melyben megígérte nekik,hogy visszakaphatják ősi szabadságukat,nemeseink kitartottak a Habsburg oldalon,s 1809-ben a Győri csatában megütköztek Bonapartéval.
A reformkorban arisztokráciánk, Széchenyivel az élen nem akarta megbolygatni a Habsburgokkal való jó viszonyt.
1848-49-ben azonban nekik is tapasztalniuk kellett a dinasztia ellenséges voltát. A magyar szabadságharcot a Habsburg-udvar kétszínű magatartása váltotta ki,1849-ben pedig a Windischgrätz győzelme után kiadott oktrajált alkotmány még az osztrákokkal való alku híveit is kiábrándította.
1867-ben Deák Ferenc vezetésével mi magyarok ajánlottuk fel segítségünket a Habsburg Birodalom életben tartására, ezért „hálából”az osztrák-cseh uralkodó osztály, a Kiegyezéssel létrejött Osztrák-Magyar Monarchiában, Ferenc Ferdinánd vezetésével ellenünk áskálódott.
Távolabbi szövetségeseink,a németek sem voltak jobbak.
1914-ben a kisebbrendűségi érzéseit nagyzási hóbortjaival kompenzáló Vilmos német császár ösztönzésére indította el az Osztrák-Magyar Monarchia az első világháborút,de hiába volt a háborúban a németek oldalán ontott sok magyar vér,ez sem változtatta meg a későbbiekben Hitler magyarellenes véleményét.
A Führer szerint az Osztrák-Magyar Monarchiában a magyarok az osztrák-németek vérét szívták(nem fordítva történt?),a magyarok pedig szerinte „ugyanolyan lusták,mint az oroszok, természetüket tekintve pedig a sztyeppék népei.”
Arra azért jók voltunk,hogy a 2.világháborúban,a 2.magyar hadsereg,a Don-kanyarnál golyófogó legyen,nehogy az orosz katyusák a drága német életet pusztítsák.
1989-ben mi magyarok jelentős mértékben hozzájárultunk Németország újraegyesítéséhez.
Ez azonban mit sem számít.
Cserében annyit sem várhatunk el a németektől, hogy kiálljanak mellettünk és felemeljék szavukat a szlovákiai nyelvtörvény ellen.
Kell-e ennél több bizonyíték állítólagos szövetségeseinkről?
Csak azt a kérdést tehetjük fel, hogy ha ilyenek Európai harcostársaink, akkor mit várhatunk ellenségeinktől?
12 éves a Pool Cafe – Balassagyarmat egyik meghatározó szórakozóhelye. Sok vállalkozás elvérzett ez idő alatt, átalakult, ám a Pool maradt ami volt, egy jó hely, kitűnő italválasztékkal, igényes környezettel, változatos programokkal és természetesen a billiárd asztalokkal.
Visszatekintve a kezdetre, honnan jött az ötlet?
1997 őszén történt, hogy bátyámmal elgondolkodtunk: kellene Bgy-on valami szórakozóhelyet nyitni, mert lenne rá igény. Abban az időben a legtöbben kocsiba ültek péntek-szombat este és irány a nagyvilág (Csintó csárda, szécsényi diszkó, Vác, stb…). Gyarmaton igazából nem nagyon lehetett hová menni, mert volt ugyan néhány klasszikus szórakozóhely mint pl. a Makk Ász, Balassa, ám ezeknek megvolt –és a mai napig megvan- a maga törzsközönsége. Úgy gondoltuk egy fiatalos szórakozóhely, ahol nem csak inni lehet - nem volt. Mivel vendéglátást tanultam és mindig abban dolgoztam, nem is tudtam másban gondolkodni, megszületett hát a nagy elhatározás: nyissunk valamit!
A vasudvar nevezetű helyen volt egy jó nagy, kiadó helyiség; megnéztük és megtetszett első látásra. A „kétszintes” elrendezés fogott meg leginkább, jól kialakítható a kettős funkció: a kávézórész bárpulttal és asztalokkal, valamint egy kissé elszeparált helyen a billiárd asztalok. Tehát vizuálisan is kettévált a két rész.
Milyen volt a fogadtatás a fiatalok körében?
Sikeres volt, mely azóta is töretlen.
Vissza a kezdetekhez. Amikor megnéztétek, milyen állapotban volt?
Nem volt romos vagy lepukkant, csak üres, sivár fehér falak, betonozott padló.
Kellett hozzá fantázia…
Igen kellett, főleg, hogy korábban egészen más funkciót tölthetett be. A neve is onnan ered: vasudvar. Valamikor a szocializmusban a vasértnek volt itt vastelepe, raktára és még ki tudja milyen szerepet betöltő helyiségei.
Az udvarban abban az időben működött a Fülöp bútorbolt, ő használta még raktárnak.
Általánosságban is elmondható, hogy szerencsés úgy indítani egy vállalkozást, hogy ott még nem volt korábban más jellegű üzlet, bolt, stb. Balassagyarmat amúgy is egy kisváros, itt ha valami „le van írva” az egy komoly bélyeg. Megbélyegezheti az egész jövőt.
Kimondottan jónak tűnik a fekvése…
Igen, valóban, abszolút városközpontban van ugyanakkor mégis egy elszeparált helyen.
A megközelítés és a parkolás viszont már gondot jelent. Sok vendéget veszítünk, akik beülnének egy jó kávéra átlapozni az újságot vagy beszélgetni, de nem tud megközelíteni, mert az Óváros tér tengelytörő kátyúkkal van tele. Pedig óriási forgalmat bonyolít így is, hiszen található itt 3 műszaki áruház, zeneiskola, állatpatika, Balassa étterem, gyógyszertár a közelben, stb.
Egyébként most kaptam meg a súlyadót -31.000 Ft- egy olyan pici autóra, hogy szinte nem is látni. Hová tűnik ez a rengeteg befizetett pénz?
Akkor változna meg talán ez a helyzet, ha valami prominens személy költözne ide.
A város rendezési tervében benne van…
Hol volt, hol nem volt történet....
A maradék parkoló helyet a Zichy utca sarkán is beépítették, kínai áruház lett belőle.
Borzasztó gond a városban, hogy nem lehet parkolni. Amíg volt parkolási díj, érezhetően jobb volt a helyzet a főutcán, bár én sem tagadom, hogy rossz volt a bevezetett rendszer, de talán azt meg lehetett volna tartani belőle, hogy a főutca belvárosi része marad fizetős.
Most nem csak hozzánk nem tudnak bejönni egy jó Segafredo kávéra, de pl. a postára sem tudnak beszaladni az emberek.
Régebben sokkal többen beültek egy kávéra, most inkább a benzinkúton állva isszák a gépi kávét, ott támaszkodnak.
Bürokrácia?
Hát az iszonyatos, a pénzügyi része nem volt veszélyes, de a bürokrácia, az egy rémálom volt. Itt senki sem akar dolgozni, az embereket akiknek az irodába kellene ülniük, innen onnan kell levadászni, jöjjön már be a munkahelyére 1-2 percre elintézni a papírmunkát. Az engedélyek beszerzése egy kanossza járással ért fel. De szerintem ezt sokan mások is tapasztalják.
A hivatalok mennyire „lokálpatrióták”?
A hivatalos szervek abszolút nem segítenek, nem tudom más városban mi a helyzet, de ez botrány, a „lokálpatriótizmus” kimerül egy gitt egyletben, csak a civitas fortissima létezik. Mindenki más csak egy tétel az iparűzési adót fizetők listáján.
Volt nálunk 2 fickó, Szekszárd környékéről jöttek, valamit csináltak 12 évvel ezelőtt és most karbantartani kellett nekik, rögtön tudták, hová kell menniük. Megkérdezték, hogy mi van itt, mi van a várossal, mert 12 évvel ezelőtt is pont ugyanígy nézett ki. „Mi sem egy fellegvárból jöttünk, mert Szekszárdon sincs kolbászból a kerítés”
Sajnos ez egy állóvíz!
VPOP?
Velük nem volt semmi különös gond, tudomásul vették, hozzájárultak.
Rendőrség?
Magyarországon a karhatalmi erődemonstráció óriási túlzásban jelenik meg, ha rászánják magukat. Volt, hogy szombat este bejött karöltve a városba az Apeh, munkaügy, rendőrség, VPOP és gyakorlatilag tönkre tették az estét – nem kevés pénzt kivéve ezzel a zsebünkből. Ez a fajta túlkapás elkerülhető lenne, ha egy normális revizor bejön pl. szerda délután és kommandósok nélkül átnézi a munkavállaló papírjait, vagy amit akar. Hála a Jó Istennek mostanában már nem csinálják, régebben azonban számtalan ilyen eset volt.
Ital kínálat?
Minőségi sörök, csapolt sör, rövidital kínálatunk is gazdag választékkal áll a kikapcsolódásra vágyók rendelkezésére.
Terasz?
A vendégek megtartása nekünk is nagyon fontos, hogy ne pártoljanak el tőlünk. Ez mindennapos munka, ott kell lenni és oda kell figyelni, emiatt készült el a terasz is. Nagy hiányosságunk volt a működésünk alatt, hogy nyáron igazából nem szívesen jöttek be, hiszen magam is szívesebben ülök kint egy kerthelyiségben, teraszon, mert örülsz hogy jó idő van s nem kell bent lenni a 4 fal között. Csak a hely adottságai olyanok, amilyenek: a Pool Cafe az emeleten van. Különösen nagy dilemmát okozott, hiszen a mi esetünkben nem lehet csak egyszerűen kirakni 5 asztalt, 20 széket, a sörös hoz napernyőt és kész a terasz.
Nekünk ez azért macerásabb volt (engedélyek, bürokrácia, közfelháborodás az udvarban). 2009-ben megcsináltuk.
Jól gondolom, hogy megérte a befektetést?
Igen, szívesen telepedtek ki a vendégek. Erre a nyárra tervezünk már meccsnézős napokat is a teraszra,lévén hogy foci vébé lesz idén.
Az udvarban az üzletesek megbékéltek vele? Talán igen, esténként, amikor hangulatosan ki van világítva, feldobja az egész udvart. Az esti sörözésből lehet, hogy potenciális vevő kerül ki valamelyik üzletnek.
Munkatársak?
Gyorsan lekopogom, mindig jól sikerült megtalálnunk a munkatársainkat, akivel pedig úgy éreztük, hogy nem az igazi, békességben váltunk el a próbaidő alatt.
Úgy gondolom, szeretnek nálunk dolgozni, a hétköznap lazább, főleg mostanában, hiszen a válság alól mi sem tudunk kibújni és a szórakozás az, ahol a legkönnyebben lehet spórolni. Hétvégén pedig mi is beállunk a pult mögé.
Bulik?
12 évből 10-t –tehát a túlnyomó részt- úgy vittünk végig, mint alapozós hely, ahová beültek, beszélgetni, iszogatni és mikor elérték a megfelelő hangulatot elmentek anno az XXL Discóba. Az volt a legjobb időszak, sok vidéki vendégünk volt, igazán volt élet a városban hétvégenként. Aztán volt a Balassa Music Club disco, ma már nem működik rendszeresen, hébe-hóba kinyit de a rendőrök mindig bezáratják, a szomszédok nyomják fel, hogy túl hangos. Minek költözött oda, vagy épített valaki? Tudhatta volna, hogy mi üzemel a szomszédságban.
Régen alapozóhely voltunk - aztán ez megszűnt, és most eljutottunk oda, hogy nem nagyon van miért bejönni a vidékieknek, ezenfelül a gyarmatiak is úgy vannak vele, hogy minek mozduljanak ki, nincs hová menni szórakozni.
Ezért felvállaltuk azt a szerepet, hogy akkor maradjon nálunk és bulizzon nálunk tovább. Én magam is belegondoltam, hogy én is hová mennék, én sem tudnék menni sehová, nincs hely bulizni, ahol jól éreznéd magad. Így indítottuk a karaokéval ami minden várakozásomat felülmúlta, mert azt hittem a gyarmatiak nagyon prűdek és nem mernek majd kibontakozni, de elég szépen énekelgetnek (van akinek kell egy kis bátorítót inni) és elérik azt a szintet, amikor „rágyújtanak egy nótára” és nagyon jó bulik kerekednek belőle. Felbuzdulva a karaoke sikerén, arra gondoltunk az élő zenének is mennie kell.
Működik is a dolog, így minden hónapban legalább egyszer van együttes, aki élő zenével lép fel, amibe belefér a nosztalgia zenétől kezdve minden a mai modern slágerekig. Diszkótól egészen a modern tánczenékig, és úgy néz ki működik, fogékonyak az emberek, s bármennyire is válság van, minden rossz, az emberek panaszkodnak, de azért jár az az embereknek, hogy egy kicsit kiengedjék a gőzt. Hála Istennek működik a dolog és a jövőben valószínű ezen a síkon fogunk tovább mozogni - ha marad az igény.
Ami nagyon fontos, hogy nincs belépő, iszol 1-2 sört, ha tetszik a zene maradsz, ha nem - haza mehetsz. Nincs kötöttség, nem szeretném, hogy aki odajár 10 éve, azzal szembesüljön az ajtóban, hogy 1.000.-ért jöhet be.
Milyen zenekarokat hívtok meg?
Részben meg kell felelni annak a feltételnek, hogy beleférjen a belépő díj nélküli költségkeretbe. Nehéz a jó minőséget biztosítani. A neves zenekarok húzósak, ugyanakkor kötött időpontban vállalják a fellépést. Ha vállal a szerződésben 2 órát, nem marad tovább és vége a hangulatnak. Egy 20e Ft-os együttes is tud jó hangulatot biztosítani, meg egy több 100e Ft-s zenekar is el tudja rontani a hangulatot. A nagyobb sztárok általában nagyképűbbek és arra mennek rá hogy egy este több helyen fellépjenek, míg egy Sexy Csokoládé idejön, azt mondja, hogy eljön és zenél hajnal 3-ig, ha jó a hangulat maradnak még és ráfizetek egy kicsi pluszt. Ez korrekt, jó hangulat volt, jól zenélnek, nem látjuk őket a tv-ben, de jó volt. A neves zenekarok meg azt mondják: este 12-2-ig zenélnek és mennek tovább. A vendégeknek mit mondjak? Hogy vége és jó éjszakát? Ezért inkább ezek az emberközeli zenekarok vannak repertoáron.
Milyen korosztályt céloztok meg?
Valójában ennek a zenés történetnek az a lényege, hogy nem diszkó akar lenni, hanem egy klasszikus zenés- táncos szórakozóhely, ami egy szélesebb korosztálynak is megfelel.
Ezalatt értem a mi korosztályunkat, az idősebbeket is és a fiatalabb korosztályt is, hiszen kell az utánpótlás is. :-)
Kitermeli a zenekar fellépti díját egy szombat este a belépődíj nélkül?
Úgy gondom, hogy igen. Azok a vendégek akik bejönnek, tovább maradnak a műsor miatt és a plusz fogyasztás „kitermeli” a fellépti díjat. Nem szeretném erőltetni a belépődíjat, mert akkor már kidobó kell és azok csak a problémák számát növelik. Többre értékelem, ha ott tudok lenni és a személyes kontaktus hatásosabb, mint a kidobó fizikai ereje.
Volt valamilyen atrocitás?
Szerencsére nem gyakori és kezelhető. Kisváros és szerintem a tulajdonosra jobban hallgatnak, mint a kidobóra.
Gyakoriak a szlovák vendégek?
Sajnos nem nagyon, régebben jobban átjártak. Az euró bevezetésével a vásárlóerejük ráadásul jobb, ám mégsem érezhető nálunk.
Mi lehet az oka?
Szerintem náluk még 1 fokkal rosszabb a helyzet, csak nem mondják.
A vonzáskörzetből sokan járnak be?
Régebben sokkal többen jártak be. Most azt látni hogy nincs gyarmaton program és így vagy otthon maradnak vagy elmennek Vácra, Bp-re, Pásztóra, Szécsénybe.
Egy kérdés, ami bizonyára mindenkiben felmerül. Gyakran szakítják fel az asztalt?
Nem, még nem volt (gyorsan lekopogom) ilyen eset, de biztos lesz, most hogy beszéltünk róla. Általában vigyáznak rá, hiszen ők használják. Ha tönkreteszik, másnap nem tudnak rajta játszani.
Említettél korábban jópofa sztorikat ezzel kapcsolatban.
A hülyeség ragadós, látja a buta amerikai filmekben, hogy a pultosnak odaböfögik, hogy sört. Itt is megpróbálják néha. Bejön a gyerek, azt mondja SÖRT!
Mondom neki, hogy nem sör lesz ebből, hanem füles. Menjél ki, gyere be és próbáld újra. Akkor már működik a kérem-köszönöm.
A weboldalatok vendégkönyvében olvastam, hogy valaki ott kapta az első csókot.
Igen, romantikus szálak is átszövik a 12 évet, de ez maradjon mindenkinek a saját kis titka. Ettől csak sejtelmesebb lesz... Egyébként örülnék ha többen írogatnának a vendégkönyvbe.
Részint mert épitő jelleggel bír ,másrészt egy jó kis fórum vendégeink számára ahol kinyílváníthatják véleményüket velünk kapcsolatban.
Hogy ünnepeltétek meg a szülinapot?
Az egész februárt arra szántuk, hogy kiemelt programokkal szórakoztassuk a vendégeinket és ital akciókkal kedveskedjünk.
Nem volt konkrét időpont, mert már mi sem emlékszünk, hogy pontosan melyik nap is indultunk Anno Dacuma.
Torta?
A vendégkörünk mérete miatt ez kivitelezhetetlen lett volna, zártkörű bulit pedig a kirekesztés miatt nem szerettünk volna.
Tudták, hogy 12 évesek vagytok?
Nem tudták volna, ha nem reklámozzuk egy kicsit. Az elmúlt években nem is szoktuk megtartani, ünnepelni.
De idén sokan kívántak boldog szülinapot és további sikereket.
Nyugisabb az élet, hogy sínen van a cég?
Ezt már rég kijelenthettem volna, de ha 5 éve kijelentem, hogy megy ez magától, nem biztos hogy akkor még nyitva lennénk. Nap-nap után tenni kell azért, hogy a vendég elégedett legyen! Nem lehet elkényelmesedni, mert azt rögtön észreveszi a vendég.
Távolabbi tervek?
Ami jól működik azon nem szabad változtatni – véleményünk szerint. Hétvégén zenés szórakozóhely, hétköznap csendes kávézó és ez így jó.
Sokan a politikai jobboldalon az SZDSZ 2010-es bukása után örömmámorban úsztak, és elégedetten summázták a liberális párt vereségét.
Sajnos azonban a győzelmi jelentések túl korainak bizonyultak.
Egyrészt azért, mert mint tudjuk, az SZDSZ nem vész el, csak átalakul (utódai már benn is ülnek a Parlamentben), másrészt pedig a liberális párt a küldetését (a közbiztonság, az egészségügy és az oktatás szétverése) tökéletesen teljesítette.
E három terület közül én a legutóbbival, azon belül is a történelemtanítással szeretnék foglalkozni, annál is inkább, mivel itt mutatkozott meg legjobban az SZDSZ szellemisége.
A történelemtanítás terén a liberálisok három fő elvet hangsúlyoztak. Az oktatásnak- szerintük- világnézetileg semlegesnek, ideológiamentesnek és objektívnek kell lennie.
Azonban -mint kiderült- mindhárom elv hamisnak bizonyult.
Valójában ugyanis sem világnézeti semlegesség, sem ideológiamentesség, sem objektivitás nem létezik, oktatásuk pedig nagyon is konkrét világnézetet és ideológiát: liberális és multikulturalista szellemiséget tükrözött, amelyből a magyarság melletti mindenfajta elkötelezettséget ki kellett iktatni.
Az SZDSZ-es oktatáspolitika irányítói -ki nem mondva- azt sugallták, hogy magyarnak születni pusztán a véletlen műve, és ez a tény semmilyen fontossággal, jelentősséggel, feladattal nem jár a felnövekvő generációk számára.
Rombolásuk következményeit ma tapasztaljuk, ezért a történelemtanítás szellemiségének a megváltoztatása feltétlenül szükséges.
Az oktatásban egyrészt vissza kell hozni a magyarság melletti elkötelezettséget, amelyből viszont -amennyire csak lehetséges- ki kell küszöbölni a részrehajlást és az elfogultságot.
Tudom, hogy ez a két szempont nehezen egyeztethető össze, de a történelemtanításban ez az egyetlen ( keskeny ) út, amelyen a jövőben járni lehet.
Már jó ideje tart a görögországi káosz, mindennap kapjuk a híreket politikusok, bankok megtámadásáról, rendőrökkel való összecsapásokról és más efféle balhékról.
Az Európai Unió eközben tétlenül szemléli az eseményeket, nem tudva, hogy kisegítse-e a helléneket a bajból avagy sem.
Mindez persze a tanulságok szempontjából mellékes.
Ami lényeges következtetést levonhatunk a történésekből az az, hogy a görögök-akik köztudottan szeretik a birkahúst- nem viselkednek birkaként.
Nem hagyják, hogy politikusaik, bankáraik, és más hasonló „fellegjárók” rajtuk vasalják be felelőtlen politikájuk következményeit.
Mi viszont, akik kevésbé vagyunk birkahús evők, mégis birka módjára elviseljük vezetőink bűneit, korrupcióit, hazudozásait.
Egy 2006 őszi kis zűrtől eltekintve zokszó nélkül tűrtük az elmúlt 8, és a többi 12 év összes bosszantó és vérlázító történését, kezdve a spontán privatizációval, folytatva az olajüggyel, a 90-es évek végének alvilági leszámolásaival, a 2010-es választási bohózattal bezárólag.
Így csak azt tudom javasolni honfitársaimnak, hogy vegyünk példát a görögökről, s ne hagyjuk, hogy politikusaink azt csináljanak velünk, amit ők akarnak.
Régi igazságok, hogy nincs új a nap alatt, és a történelem ismétli önmagát.
Ezek az állítások különösen igazak, ha tudjuk, hogy a történelmet a háttérből irányító politikai erők abban érdekeltek, hogy ezek az ismétlődések megtörténjenek.
Magyarországon a fordulat éve a második világháború befejezése után 3 évvel történt.
1948-ra ugyanis megvalósult a kommunista hatalomátvétel, a politikai palettán egyetlen párt maradt: a kommunista párt, a többi pártot pedig (Független Kisgazdapárt, Nemzeti Parasztpárt, Szociáldemokrata Párt ), ”szalámi-taktikával” (beépített emberekkel) a kommunisták szétverték.
Ez az esemény az ún. rendszerváltás után 12 évvel ( 2002-ben ) ismétlődött meg.
Ekkor a Magyarországot a háttérből igazgató globális pénzügyi körök a Fideszt bízták meg azzal a feladattal, hogy a politikai jobboldalon ”daráljon be” minden népi - nemzeti ( tehát „nem megbízható” ) politikai erőt.
A Fidesz teljesítette a küldetését.
Az áldozat ezúttal is a Kisgazdapárt volt (a KDNP és az önmagát jelentéktelenné tévő MDF után).
A történelmi párt utódpártját most is beépített emberekkel, valamint a „bal és jobboldali” sajtó támadásaival sikerült szétverni.
2002-re így megvalósult a második fordulat éve, kialakult a többpártrendszernek álcázott egypártrendszer, ahol a bal és a jobboldalon is egy-egy (a pénzügyi háttérhatalmakat kiszolgáló) politikai monopólium uralta a közéletet.
8 évvel a második fordulat éve után Magyarországon a politikai rendszer ismét átalakulóban van.
Új pártok (Jobbik, LMP) jelentek meg, amelyekről (egyenlőre) úgy tűnik, hogy nem szolgálják ki a háttérhatalmakat.
Ebben az esetben viszont félő, hogy ha nem vigyáznak, akkor ugyanúgy járnak majd, mint a Kisgazdapárt.
Egyenlőre azonban reméljük, hogy ez nem történik meg, s Magyarországon a valódi pluralizmus (sokszínűség) diadalmaskodik a kétpárti egypártrendszer felett.
Tegnap a hajnali órákban ismeretlen tettes rálőtt Bástya elvtárs tiszaeszlári házára. Az eset szemtanúja volt Pelikán József gátőr, aki az RTL Klub+ kérdésére válaszolva elmondta: egy nagy fekete terepjáróra lett figyelmes, amin árpád sávos matricák voltak láthatók. Az autó alig tudott haladni a rajta lévő kerékbilincs miatt, ami még Morvai Krisztina szabálysértése miatt került rá. Krisztina a bírság kifizetése helyett szétverte a kerékbilincset a nála lévő pajszerrel, és így indult el. Közben azt ordibálta, hogy neki mentelmi joga van!
A terepjárót végülis Vona Gábor, gyöngyösi lakos vezette, akivel Pelikán József korábban együtt dolgozott egy szocialista érdekeltségű cégnél. A rendőrség nagy erőkkel megkezdte szeretett vezérünk merénylőjének felkutatását. V. Gáborra menekülés közben találtak rá a rend éber őrei, miközben éppen két békaember társaságában próbálta elhagyni a helyszínt, a Tiszába merülve úsztak Gyöngyös irányába.
A gyanúsított zsebében megtalálták a merénylet során használt fegyvert, illetve egy ürgebőrbe burkolt magnót, amit Pelikán József lánya (P. Mariann) szoknyája alatt rejtegetett, az elkövetés napjáig. Majd az elkövető egy titkos légyott során vette át az adó vevőt V. Gábor (maffiózó), amin egyből a KGB-vel egyeztetett a következő támadásról a Magyarok nyilai fedőnevű terrorista szervezet tagjaként. A beszélgetések rögzítésre kerültek, amiket a nyomozás érdekeit figyelmen kívül hagyva a választási kampányban, a Szabó család mintájára minden nap a 18.30-as csúsztatókban hallgathatnak meg a szkeptikusok. A 36 részes sorozat első részében Vona elmeséli, a beszervezésre váró tagnak, hogy jól gondolja meg a belépést, mert Kóka János lábtörlőjének felgyújtása, akár életfogytiglan börtönnel is sújtható.
Beszélt továbbá arról, hogy Csintalant annyira hülyére verték, hogy Sándor miközben élet-halál harcot vívott, úgy megzavarodott, hogy először a Hír TV+ stábját hívta és csak utána a mentőket. Pelikán elvtárs a TV2+ kérdésére válaszolva elmondta: Vona Gáborral először New Yorkban találkozott 1989-ben. Akkoriban Vona még néger volt és drogárulásból tartotta fent zsidó származású családját. A Mandíner+ blog kiderítette, hogy Vona az egyetemen leszbikus is volt, a fideszhez közelálló sajtó orgánum ezt azzal magyarázza, hogy már akkor is a lányok fenekét nézte. És kik nézik a lányok fenekét? Na kik? Így van! A leszbikusok! De az sincs kizárva, hogy már nővé is operálták Vonát. Szerelmi viszony fűzi továbbá prostituáltakhoz, transzvesztitákhoz, állatokhoz, de nem lehet kizárni, hogy földönkívüli lényekkel is tartott fent intim viszonyt.
Ez megmagyarázná azt a TÉNYT is, hogy a 265. Galaktikus Kongresszuson, miért kapott szót a Pandora bolygón! Azért ezen is el kéne gondolkozni! A válasz, hogy hazánkba telepítsenek 20 millió oroszt, mindezt úgy, hogy a föld lakói erről ne tudjanak! A tettesről az is bebizonyosodott, hogy alkoholista. A nyomozócsoport kiderítette, hogy Vona azért küzd a magyar szőlőtőkék kiirtását célzó intézkedések ellen, mert alkoholista. A gyümölcsösök kiirtása elleni küzdelmét is visszafoghatatlan alkohol betegsége motiválja.
A pártőrség kiderítette továbbá, hogy a Jobbik nevű terror szervezet működését bankrablásból származó pénzel, prostitúcióból valamint drogterjesztésből származó pénzzel biztosította. A pártőrség arra kéri a lakosságot, hogy ha információjuk volna további, a Jobbik terrorszervezethez kapcsolódó súlyos bűncselekményről, Pl: letudják fényképezni valamelyik párttagot egy legénybúcsún részegen....), azt osszák meg velük. Nyomravezetői díj 80-100 millió forint között. Az információ súlyosságától függően a díj megegyezés tárgya. Az ügyekkel kapcsolatban hiába kerestük a Jobbik terror szervezetet... Ők nem szerették volna megvédeni magukat.
Kell ennél több bizonyíték a Jobbik feloszlatására?
Sokat halljuk manapság, hogy fogyatkozik a magyar nemzet, évről évre kevesebb gyerek születik, s főleg kevesebb annál, mint amennyi utódot a magyar fiatalok szeretnének vállalni.
A siránkozásból tehát sok van, de ettől még éppúgy nem fog megváltozni ez a helyzet, mint ahogyan a Trianoni traumát sem tudja meg nem történté tenni az azon való kesergés.
Hogy mindez megváltozzon, ahhoz tenni kell, mindenekelőtt pedig meg kell találni a népességfogyás okát.
Ismerté vált a napokban a Fidesz programja, a gyermekvállalás ösztönzése adókedvezményekkel.
Ez szépnek szép, de gyaníthatóan aligha fog érdemben változtatni a tendenciákon.
A gyermekvállalás ugyanis nem elsősorban pénz kérdés, hanem sokkal inkább jövőkép kérdése.
Amire ugyanis leginkább a fiataloknak szüksége van ahhoz, hogy Magyarországon maradjanak és gyermeket vállaljanak, az a kiszámítható és tervezhető jövő.
Hogy legyen hol lakniuk, legyen biztos munkahelyük, és tudják azt, hogyha bármilyen iskolát ( főiskolát, egyetemet ) végeznek, vagy akár szakmát tanulnak, biztos elhelyezkedési lehetőségeik lesznek.
Ez azonban ma hiányzik, és az elmúlt 8 év, sőt nyugodtan mondhatjuk, hogy az elmúlt 20 év is a kilátástalanságról és a kiszámíthatatlanságról szólt.
Tudjuk persze azt is, hogy az emberi élet eleve kiszámíthatatlan, és az emberi sorsban van egy eleve benne rejlő természetes bizonytalanság is, hiszen sosem tudhatjuk, hogy történni fog-e velünk holnap valami.
De ha ezen természetes kiszámíthatatlanság mellett az állam sem kínál biztos pontokat az egyén számára, akkor bizony baj van.
Az elmúlt 20 évben úgy szocializálódtunk, hogy mindenki csak magára számíthat, a jelszó padig az egyéni érvényesülés, a „ valósítsd meg önmagad” lett.
Az eredménye ennek a bizalom megfogyatkozása, a közösség és a társadalom széthullása.
Ahhoz, hogy a Fidesz meg tudja fordítani a népességfogyás tendenciáját, elsősorban ezeken kell változtatnia.
A minap a középszintű(!) történelem írásbeli érettségit tanulmányozva bosszankodtam.
Az egyik feladatnál többszöri elolvasás után sem tudtam rájönni arra, hogy mit akar az a nagyokos, aki a kérdést megfogalmazta.
Nem értettem, hogy miért van szükség az érthetetlen nyelvezetre.
Aztán elgondolkodtam a dolgokon, és rájöttem arra, hogy ebben semmi rendkívüli nincs.
Ugyanis jelenlegi világunk így működik.
Manapság ugyanis szándékosan bonyolultan, homályosan, többértelműen fogalmaz mindenki.
Így beszélnek az értelmiségiek, a politikusok, a gazdasági szakemberek, a jogászok.
Világosan, egyértelműen fogalmazni nem lehet, mert akkor azt a Mari néni is megérti, ez pedig nem cél.
Homályosan, bonyolultan fogalmazzák meg a jogszabályokat, a törvényeket is, hogy csak a „kiválasztottak” értsék, és találják meg bennük a kiskapukat.
Ez a jelenlegi divat.
Amikor én érettségiztem, felvételiztem, azonban még nem ez volt jellemző.
Az akkori tesztlapokban egyszerű kérdéseket tettek fel, amelyekre egyszerű (elsősorban lexikális tudást igénylő) válaszokat kellett adni.
Ma már azonban ezt nem lehet.
Manapság nem lexikális tudásra van szükség, hanem rafináltságra, körmönfontságra, ”kreativitásra” (szélhámosságra).
Ilyenné kell nevelni a jövő generációit.
Világunk ugyanis hamis és átláthatatlan, a tanulókat pedig arra kell felkészíteni, hogy ehhez a világhoz alkalmazkodjanak.
A jelenlegi rendszer irányítói nem szeretik a világos és egyértelmű megfogalmazást mert abból könnyen kiderülhet az igazság és sokan rájönnek arra, hogy miképpen működnek a dolgok.
Minden szándékuk arra irányul, hogy ezt elkerüljék, törekvésük azonban egyre kevésbé sikeres.
A társadalom, bár lassan, de megvilágosodik.
Minden-mindennel összefügg: tudták ezt már az ókori egyiptomiak is, napjaink Magyarországára pedig ez a felismerés kiváltképp érvényes.
Bármennyire próbálják ugyanis a magyar társadalmat, a fiatalokat elbutítani bizonyos körök, az emberek mégis gondolkodnak.
Rájönnek arra, hogy a két politikai oldal közötti ellentét csak látszólagos.
Valójában mindkét oldal mögött ugyanazok a pénzügyi csoportok állnak.
A két ”ellentétes” oldalt ezek a körök kapcsolják -láthatatlanul- össze, ahogyan az egyenlő szárú háromszög két oldala összekapcsolódik egy közös csúcsban.
Magyarország tehát a két politikai oldal, és az őket összekötő pénzügyi csoportok közös vállalkozása.
Ezzel a közös vállalkozással csak egy baj van: hogy a Magyar népet kihagyták belőle, és már nincs a Parlamentben Torgyán József, aki mindezt világgá kürtölje.
Így hát nem maradt más hátra, mint, hogy nekünk egyszerű embereknek kell ”ugatni”.
Ugatni persze lehet -ebben különbözik a demokrácia a diktatúrától- valójában azonban (mint tudjuk), a pénz beszél.
Ezzel viszont-sajnos-nem mi, vagyis nem a nép, rendelkezünk.
Torgyán József kifejezését kölcsönvéve, az ember ritkán hal meg azzal a tudattal, amellyel megszületett.
Én is így vagyok ezzel, bizonyos történelmi, politikai kérdésekről ma egészen másképp vélekedek, mint akár 1-2 évvel korábban.
39 éves vagyok, és az iskolában azt tanították meg nekünk a Trianoni békeszerződésről, hogy bár a diktátum igazságtalan volt, de régen történt, így megváltoztatni nem lehet, egyébként sem tudnánk mit kezdeni annyi románnal, szlovákkal.
Ezt a fajta gondolkodást akkor elfogadtam, s meggyőződésemet még inkább megerősítették bennem a 2000-es évek elejének történései: az Uniós csatlakozás és a határok átjárhatóvá tétele.
Az utóbbi 1-2 évben azonban alaposan megváltozott a véleményem, köszönhetően elsősorban a szlovák politikusok magatartásának, illetve a történelmi tények alaposabb átgondolásának.
Szlovákia magatartására nem térnék ki ( ez közismert ), a történelmi tényekről pedig elég annyit megjegyezni, hogy mindenki által elfogadott vélekedés szerint az első világháború kirobbantásáért elsősorban Németországot terheli a felelősség.
A világháború után azonban a főbűnös Németországtól csupán csekély területet vettek el- egy Lengyelországnak ítélt keskeny részt ( Elzász- Lotharingiát a németek korábban a franciáktól erőszakkal elvették, így annak visszacsatolása Franciaországhoz teljesen jogos volt ).
Tőlünk magyaroktól viszont-akik nem is akartunk részt venni a világháborúban- területeink és lakosságunk 2/3- át elvették.
Így a történelmi Magyarország elcsatolt részei a mieink, amelyeket erőszakkal elvettek ( elloptak ) tőlünk, a lopott holmi pedig visszajár.
Ezért nem szabad megnyugodni addig, amíg a teljes történelmi Magyarországot vissza nem állítják, mert az minket illet, és semmiféle más megoldás ( kettős állampolgárság, autonómia ) nem elfogadható.
Ezenfelül pedig a jogtalanul bitorolt területeinkért cserében kárpótlást és bocsánatkérést is kell követelnünk.
Ez a véleményem, és, hogy ez kinek tetszik vagy kinek nem, az mindenkinek a magánügye.
Biztos vagyok benne, hogy az elkövetkezendő időkben sok magyar- hozzám hasonlóan – tud változtatni az álláspontján.
0.163716077805