A TEMPLOM ELŐZŐ ORGONÁI

A templom első orgonáiról csak néhány adat áll rendelkezésünkre:

Az 1748. évi Canonica visitatio negyedik oldalán, a templom korabeli tárgyainak felsorolásánál egy hétváltozatú orgonát említ.
1870-ből fennmaradt egy biztosítási kötvény tűzkár esetére, amely a pesti Első Magyar biztosító társaságnál köttetett, és 500 osztrák értékű forintra értékeli a régi Nemzeti Iskola padlásán becsomagolt kilencváltozatú orgona szétszedett darabjait. Ezt az orgonát később eladták 300 Ft-ért, valószínűleg egy kisebb templomnak.

Az első részletes dokumentum egy 1872-ből származó szerződés, amely már 14 regiszteres teljesen új orgonát említ. Építője az akkor neves orgonaépítő, ifj. Országh Sándor. A szerződés teljes szövege fennmaradt, mely az orgona tervezett diszpozícióját így közli:

Ez az orgona azonban néhány évtizedes szolgálat után a már akkor fejlett helyi zenei élet igényeinek nem felelt meg, ezért új orgona építését határozták el.

A JELENLEGI ORGONA TÖRTÉNETE

Az új orgona építése egybeesett a templom nagymérvű felújítási munkálataival. Így a tatarozás után kívül-belül megszépült templomot és az orgonát 1908. augusztus 23-án egyszerre szentelték fel. A hangszert Wegenstein Lipót és fia temesvári orgonagyárában állítottak elő. Diszpozíciója csaknem megegyezik az 1906-ban, Esztergom-belvárosi templomban felállított tizenhat regiszteres orgonáéval, de Wegensteinék a költségvetésben felvett két kombinált játék helyett teljesen kiépített változatot adtak, így végül 17 regiszteres lett. Diszpozíciója a következőképpen nézhetett ki:

Wegenstein orgonája az akkor új és korszerűnek számító pneumatikus kúpládákkal készült szélsőségesen romantikus ízlés szerint: sok vonósregiszter, regiszter-crescendo, a II. manuál csupán Echo-werk, amely ráadásul redőnyben van. A Bourdon 16’ kombinált regiszter a Födött 8’-ból.
A hangszer még tíz éves sem volt, amikor az I. világháborús fémbegyűjtések miatt be kellett szolgáltatni a legnagyobb ónsípokat (a Principal 8’ 25 legnagyobb sípját), melyeket később ugyan pótoltak, de az eredetinél gyengébb minőségű anyagból. Ma is ezek a horganysípok hallhatók és láthatók az orgonaház homlokzatában. Több közülük berezonál, nem igazán hangolható, intonációjuk nem szép. Szemre is kissé viharvert állapotúak:

Ez az orgona sem felelt meg az igényeknek teljesen, ezért 1928-ban Rieger Ottó budapesti orgonagyáros gróf Mailáth Géza anyagi támogatásával újjáépítette, kibővítette és új játékasztallal ellátta.
A régi, Wegenstein-féle játszóasztal a hugyagi templomba került, ahol ma is használatban van.

Rieger játszóasztala ma használaton kívüli állapotban a nógrádmarcali plébánián található.

1928-ban Rieger öt új regisztert épített be, s a II. manuál régi és új sípsorait a szuperoktáv-kopula részére végig kiépítette. Mivel az orgonaszekrény az újabb sípsorok beépítése miatt kicsinek bizonyult, két oldalt (II. man. C-Cisz oldal) megnagyobbította. Az orgona homlokzata ezzel megváltozott, a két oldalsó (néma) sípmezőt tartalmazó rész ekkor épült hozzá.

A Rieger-féle diszpozíció:

1981-ben az orgonát átépítette Koloss István és Fehér László Varga János karnagy és a saját elgondolásuk alapján. Az orgonát az akkori magyarországi szokások szerint „barokkizálták”. Ez a következőt jelentette: A túl sok 8’-as, főleg vonós regiszterek számát csökkentették, hogy helyükre más, „barokkos” regiszterek kerülhessenek. Erre két módszer létezett. A kultúráltabb az volt, amikor sípokat cseréltek ki. Kolossék orgonánkban a 4 soros Harmonia aetheria 2 2/3’-t a régi sípok egy részének felhasználásával, valamint új sípok beépítésével Mixtura 4 sor 1’-á alakították. Az I. manuálról a Viola di Gamba 8’-t a II. manuálra áthelyezték, helyére egy (kissé kemény hangzású) Superoctav 2’-as regisztert tettek vlsz. egy másik orgonából. A Salicional 8’ sípjait likvidálták, helyére a II. manuálról a Quintadena 8’ került. Az I. manuál Mixtúráját is átalakították, a régi 2 2/3’-ról indult, most 2’-ról. Diszkantjába néhány új síp is került.
A barokkosítás durvább módszere az volt, hogy nélkülözhető vonósregiszterek sípjait kettévágták, s ezekből kisebb átalakítással „új”, magasabb hangfekvésű regisztereket készítettek. Orgonánk 1981-es átalakításakor ezzel a barkács-módszerrel lett a Cello 8’-ból Korálsíp 4’, a Hegedűprincipal 8’-ból Olasz oktáv 4’, az Aeolin 8’-ból Larigot 1 1/3’. Ezek az „új” regiszterek azonban csak nagy jóindulattal hangzanak úgy, ahogyan hangzanának, ha újonnan (megfelelő anyagból, megfelelő méretezéssel...) készítették volna őket.

A kb. felére rövidített Cello 8’ (ma: Korálsíp 4’) sípjai, mögötte az Octavbass 8’ fasípjai.

A fenti képen az Octavbass 8’ sípjai mögött a Subbass 16’ dugós fasípjai láthatók, amelyek az orgona legfontosabb basszus-regiszterét kellene, hogy képezzék. Sajnos 30 sípja közül 26 nem szól megfelelően, mert a sípok vetemedettek, repedezettek (anyaguk épületfa minőségű), s több síp biztosan nem eredeti.

A Subbass 16’ sípjain látszik, hogy kétféle gyártmányúak: a nagyobb sípoknak sokszög, míg a kisebbeknek kör metszetű dugónyelük van. A rövidebb sípok ráadásul hosszabbak a kelleténél, ugyanis dugóik nyele mélyebben van a sípok pereménél (a hosszabb sípoknál ez nem így van), emiatt nehezen hangolhatóak.

Néhány ilyen hosszabb sípot meg kellett rövidíteni a hangolhatóság miatt. Az egyik ilyen sípon repedés, vetemedés is látható.

A Subbass 16’ diszkantsípjai biztosan nem ehhez az orgonához készültek, mivel az ezeken lévő hangjelölés nem egyezik az illető sípok jelenlegi hangmagasságával (ezért hosszabbak a kelleténél). Hogy ezek a sípok mikor kerültek az orgonába, szinte megállapíthatatlan, de nem valószínű, hogy Wegensteintől, vagy Riegertől származnának. Az egész sípsor legnagyobb hibája - mint már utaltunk rá - a nem megfelelő hangzás.

1981-ben a diszpozíció a következő lett:

A pneumatikus traktúrát is felújították, ennek ellenére a hangok sokat késtek. A nyolcvanas évek közepén egy a szomszéd faluban barkácsolt sugaras és homorú pedált kapott az orgona, amely azonban sajátos méretezése és kialakítása miatt nem vált be. Néhány év múlva visszakerült az eredeti Rieger-pedálbillentyűzet.

A következő átalakítás 1991-92-ben volt. Ekkor Lehotka Gábor tanácsára Bánffy Béla és társai az orgonához új, elektronikus játszóasztalt építettek.

A régi fúvót eltávolították, helyette mindhárom mű (főmű, redőnymű, pedálmű) önálló fúvót kapott. Ez valószínűleg azért történt, mert a II. manuál szélellátása egyenetlen volt. A fúvócsere azonban nem oldotta meg a problémát.
Sajnos a régi fúvóval együtt eltávolították a szép lebegésű Tremolót is. Kapott ugyan az orgona egy új, szabályozható sebességű Tremolót, de ez – akárhogyan is szabályozzuk – nem lebegtet szépen, s csak a II. manuálra vonatkozik.

Az elektromos játszóasztal nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket:

• A hangok késése ugyanolyan nagy maradt, mint a régi játszóasztalnál volt.
• A Setzerkombinációból (2x18) áramtalanítás után néha törlődnek a beállítások.
• Nincs visszahívható főregisztratúra!
• Az egyedi, fotocellás-rendszerű elektronikus játszóasztalban a billentyűk működésénél az érintkezéshiba ugyan kizárt, de az elektronika időnként a legkülönbözőbb zavarokat produkálja: félrekapcsolás, hangkimaradás, beszólás – ilyesminek a hívek többször is fültanúi lehettek.
• Kibővítették a hangterjedelmet a pedálon f’-ig, a manuálokon g’’’-ig (az optimális a’’’ helyett) gyenge, az eredeti hangzástól elütő sípokkal.

A pedál hangterjedelmének kibővítésére beépített sípok. A fasípok rétegelt lemezből (!) készültek. Hangzásuk alulmúlja még a fentebb tárgyalt nem megfelelő hangzású Subbass- diszkantsípokét is.

Az I. manuál fisz’’’ és g’’’ hangjaihoz készített szélláda és sípok.

A II. manuálnál egyszerű volt a helyzet, hiszen itt a két új hang a már korábban végig kiépített szuperoktáv-kopula megfelelő sípjait szólaltatja meg. Bánffyék az új játszóasztalba beépítették a II+II sub, és II+II super kopulákat, de a szuperoktáv-kopulák legfölső oktávjához tartozó további tíz hang meglévő sípjait nem kötötték be. Így azóta mintegy 90 síppal kevesebb szólaltatható meg, mint amennyi van az orgonában.
Két nyelvregiszter (I. man.: Trombita 8’, Ped.: Lágy Pozán 16’) beépítése is szerepelt a tervekben, de csupán kapcsolóik készültek el a játszóasztalon. Az orgonaházat átfestették kékre (korábban barna volt, jelenleg zöldes árnyalatú).